Verazélet? „vers az élet, keserédes”

Ahogyan sokszor meséltem nektek minden platformon, az elmúlt hónapok nagyon kalandosak voltak mind a márka, mind az életem számára.

Nagyon hálás vagyok ezért az időszakért, hiszen, bár közhely, hogy a nehézségek csak erősebbé tesznek minket, azt érzem, mindez a rengeteg érzelmi hullámvölgy és tapasztalat kerekebbé tett engem, mint embert, mint művészt, és nagyon sokat tanulhattam magamról.

Ahogyan az életem fontos részei mindig textilre kerültek – hiszen az Y Konszept Signature darabok számtalan szövege a történetem részeit, fontos állomásait mesélik el – így erről az időszakról is szerettem volna megemlékezni valamilyen formában.

Hiszek az öniróniában, a keserédes önmagunkon nevetésben, hiszen saját magam legnagyobb megvétózója, kritikusa vagyok, így ezt a korszakot is egy olyan mondattal szerettem volna lezárni, ami gyakran hagyta el a számat az elmúlt időszakban – gyakran ismételgettük a baráti társaságban, vagy más tervezőkkel jobb vagy nehezebb pillanatokban.

Varázsszó ez; a részvét, az együttérzés, az én is egycipőben járok veled és a közös nehézségek őrzője.

Az „ugye, milyen hülyék voltunk?” kérdés összegzése; vagy a pillanat, amikor felismered, hogy már megint nem tanultál valamiből; a lépcsőn lefelé szétszakadó szemeteszsákok, a mezítlábbal méhecskébe lépések; a fodrásztól frissen hazaindulások a szakadó esőben esernyő nélkül, a kasszánál hirtelen elfelejtett PIN kódok és a kezedbe temetett arcok és nagy felismerések közös mondata és összegzése ez a szó – számomra.

Remélem, számotokra, nektek is, és ez is ugyanolyan közös inside joke-unkká válik majd, ahogyan az eddigi Y Konszept Signature szövegek is.

Köszönöm nektek az elmúlt időszakot, hogy itt vagytok, hogy rengeteg szeretetet kaptam tőletek; köszönöm, hogy ahogyan akkor is, amikor benne voltam, most elengedni is segítitek az elmúlt időszakot.

Ölellek titeket,

Eszter