Maguk zuhanyoznak mindig felettem? Vegyenek egy gumiszőnyeget, kérem, a zománckádjukba, minden tusolásukat hallom.
Tudod, Eszterke, én úgy szeretem az operát… mindig mentünk hangversenyekre. Tudod, én azóta már, mióta egyedül vagyok, nem tudok úgy ülni egy hangversenyen, hogy valaki ott ül mellettem… mindig kell nekem egy üres szék. Neki. Én nem tudom elviselni, ha valaki ott ül mellettem.
Tudod, Eszterke, nekünk mindig azt mondták, milyen szépen beszélünk egymással. Hogy ők még nem hallottak házaspárt ilyen szépen beszélni. Még azelőtt is ezt mondták, hogy elment volna. Akkor már deresedett az ablak, a zúzmara bemintázta az üveget, és én arra gondoltam, Eszterke, hogy tényleg, a miénk mennyire szép szerelem.
Eszterke, én úgy sajnálom, tudod, most a szívem miatt három hétig kell szednem ezt a gyógyszert, és nem ihatok pezsgőt. Pedig én úgy szeretem ezt a pezsgőt… Meg is mutatom neked, mekkora szatyrom van a dugókkal, várjál csak, hova is tettem…
Eszterke, kérlek szólj a Gyurinak, hogy majd segítsen nekem ezzel a szerelőemberrel. Á, itt is jön – tudna nekem segíteni, György? Nagyon szépen köszönöm. Eszterke, te milyen szerencsés vagy!
Tudok segíteni? Magának miért van kulcsa? Önök vették ki a fenti lakást? Esztervirág, így egyben? Milyen érdekes név…
Nézd, itt laktak a gyerekek, most a lányom Németországban van, az unokáim néha jönnek meglátogatni. Mindig sütök meg főzök nekik, Eszterke, van egy egér a spejzemben szerintem. Nézd csak, ideraktam múltkor ezt a diót, és beléharapott… vagy múlt héten volt? Eszterke, milyen nap van ma?
Én csak a Mezzót nézem, Eszterke. Tényleg halljátok? Ne haragudj, úgy röstellem magam… tényleg nem zavar? Biztosan? Eszterke, én úgy szeretem a szép zenét, az orgonát, a hegedűt… nézd, ezen a zongorán ő játszott még, nincs szívem kidobni. Néha – amikor kijövök a hálóból, olyan egy picit, mintha még mindig itt ülne…
Köszönöm, Eszterke, szerintem is szép ez a tapéta. Tudod, én mindig itt vagyok ebben az ágyban, magammal hozom a kávét meg a könyveket… Ó, te is ezt teszed? Igazad van, ez a mi fészkünk. Tudod, nekem néha minden nap ugyanolyan, és csak nem múlnak el.
Jaj, hát nagyon aranyosak ezek a cicák, de drága vagy, hogy bekopogtál… tudod, szeretem a cicákat. Az én férjem mindig minden kóbor macskát befogott, és vitte őket operációra… amikor az előző lakó élt még felettetek, képzeld, karácsonykor hívni kellett a mentőt a férjemnek. És képzeld, Eszterke, egy kiscica beugrott a mentőautóba, és jött velük… kérdezte a mentős, van maguknak macskájuk? Mondtam neki, hogy csak egy, de az a fenti lakóé. Azt mondta, most már van még egy, és képzeld, ez a kismacska kiugrott az autóból és felsétált oda a lépcsőre… Ő a Félszemű, tudod, aki tegnap volt itt.
Szóval maguk jöttek ide, fentre. Meyer… ez holland név? Áh, hogy önök zsidók. Örvendek. Maguk milyen szép pár! Van kedvük bejönni egy pohár italra?
Tudod, Eszterke, mi minden vasárnap mentünk sétálni. Ha akartak, jöhettek a gyerekek, ha nem, akkor nem. És mi mindig szépen felöltöztünk, és mentünk… itt annyi minden változott, tudod, ez a ház is annyit változott. Ahol ti, meg a Laciék laknak ott fent, ott három nagy szoba volt, és fürdőszobák… és a fa, ami alatt van az a nagy kerti asztal, kint – az egy gyönyörű szomorúfűz volt régen, és akkora lombja volt, képzeld, hogy nem láttad, ül-e ott valaki… mi mindig ott bújtunk el.
Mivel is foglalkozol? Ó, tényleg, többször kérdeztem már – írsz. Az nagyon jó, Eszterke, nekem nagyon sok könyvem van, írni fontos. Olvasni is… sajnálom ezeket a könyveket, Eszterke, mi lesz velük, ha én nem leszek? Az unokáim is szeretnek olvasni, találkoztál az unokámmal múltkor? Nem? Kár, pedig nagyon jó fiú ő. Hogy keveset jön? Eszterke, a fiataloknak sok dolga van… nem lehetnek itt mindig.
Tudod, néha ültünk itt ketten ennél a zongoránál, és négykezeztünk, ó, én annyira ügyetlen voltam, és sokszor félreütöttem, de ő mindig úgy tett, mintha ő lett volna az. Ő pedig sokszor odakozmálta a tejet a kávéhoz, én meg mindig megittam… Eszterke, én hat éve nem ittam jó kávét.
Te emlékszel a Trabantra, Eszterke? Mi nyolc évig vártunk rá, képzeld, amíg össze nem gyűjtöttük a pénzt, a férjem minden nap zsíroskenyeret vitt magával, kovászos uborkával. Persze, néha adnunk kellett vendégséget, én úgy bántam, Eszterke, mert hát az autó… tudod. Aztán végre megjött! És kirándultunk, Eszterke, Szentendrére, meg Hollókőre… a gyerekekkel. Várj csak, van róla néhány képem itt valahol…
Ó, hagyjátok csak, gyerekek, látom, hogy mulatság van itt a kertben, hoztam nektek párnákat, nehogy felfázzatok. Hogy hívtatok? Mikor, szerdán? Nem emlékszem. Nem, kedves, nem maradok, tudod, a szívem…
Ó, szép napot, kishölgy! Önök az új lakók?
_________________________________________________________________________________________________
Az @ykonszept fül alatt a tervező, Meyer Eszter-Virág 2006-2017. között írt blogjának archív szépirodalmi művei olvashatók – ezek adták a későbbiekben az Y Konszept és az Y Konszept Signature darabok szövegeit.
Az archív, szerkesztetlen írások gyűjteménye folyamatosan frissül – megosztásukkal a cél a textilre vitt élettörténet hátterének megismertetése veletek.