Ha szerelmes leszek beléd, nem biztos, hogy észreveszed majd.
Betűk és szavak és szövegek születnek majd rólad, képzeletben lefolytatott monológok hozzád, kétértelmű, belső jelentésű mondatok, rejtett viccek, amiket csak én értek majd, ahogyan a szám sarkában bujkáló mosolyt is, amikor rád nézek.
Ha szerelmes leszek beléd, a tárgyak fogják először érezni körülötted.
Az elcsúszott, és megigazított takaró, amikor alszol; a gyümölcskosárba állandóan bekerülő friss citrom, mert te teázol; a kávéscsészém mellé kerülő bögre reggelente.
Az ébresztőórám, ami korábban kelt, hogy te reggelire ébredj. A határidőnaplómban a számok mellett a rajzok, gondolatbuborékban a neved, mozijegyek, apróságok, amiket beleragasztok.
Ha szerelmes leszek beléd, nem fogom kijavítani a rosszul ragozott ikes igéid.
Ha szerelmes leszek beléd, egyre többet látsz majd smink nélkül és egyre kevesebbet drámázni; ha pedig nagyon megszeretlek majd, akkor talán érzékenyebb napjaimon is látsz majd sírni egy fél pár zokni láttán, mert néha én is olyan magányos vagyok, mint egy párját vesztett F&F-es lábmelegítő bojttal a sarkán.
Ha szerelmes leszek majd beléd, néha sokáig nem szólok majd hozzád, mert zavarban leszek – de ha nem leszel mellettem, percenként hívni foglak, hogy elmondhassam neked, amit korábban miattad nem tudtam.
Ha szerelmes leszek majd beléd, kerülni fogok minden családalapítással vagy gyerekneveléssel kapcsolatos témát. Nem fogok beszélni esküvőkről, és nem is megyek majd veled egyre sem. Hanyagolom majd mások párkapcsolatát; nem nézek szerelmes filmeket sem veled, mert nem akarom, hogy véletlenül tervezzek veled. Még mindig kerülöm a fájdalmat.
Ha szerelmes leszek beléd, néha felébredsz arra éjszaka, hogy én felébredek, és megnézem, ott vagy-e. Hogy álmomban megkereslek a kezemmel, és ellopom a ruháid, hogy visszagyere értük. Ha szerelmes leszek beléd, mosómedvévé válok.
Ha szerelmes leszek beléd, minél inkább marasztalsz, én annál inkább mennék.
Ha szerelmes leszek beléd, talán jobban fogok félni tőled, mint bízni benned, és visszautasítom a felkínált lakáskulcsod és néha hisztérikusan elviharzom majd; feleslegesen magyarázkodom, vagy egészen egyszerűen kizárlak magamból; ha szerelmes leszek beléd, akkor ujjaiddal felborzolod majd lelkem állóvizét és összerázol majd; felforgatsz, megborzongatsz, függővé teszel magadtól, tőlünk; ha szerelmes leszek beléd, veled szemben és félig háttal is gyakran látsz majd, ahogyan csak nézlek félrebillentett fejjel és gondolkodom; beléd kapaszkodom majd, aztán pedig kirántom kezed a tiédből, reggelente visszahúzlak majd magam mellé, aztán pedig veszekszem veled, mert elkésünk; gyakran kell majd marasztalnod, és gyakran akarok majd maradni.
Ha szerelmes leszek beléd, gyanakvó leszek, mégis minden szavad elhiszem majd; gyötörni foglak és óvni egyszerre, mert én ilyen vagyok; eltöröm majd pár tányérod véletlenül és leszólom a fűszereid a polcon; lenyúlom a könyveid és a pulóvereid, előbbik lapjaiba üzeneteket rejtek, utóbbiakat sosem kapod majd vissza, és ha szakítunk, a lakótársamnak adom őket oda; megírlak majd és hozzád, neked, rólad, rólunk írok majd.
Ha szerelmes leszek beléd.
Ha szerelmes leszek beléd, akiről nem tudom, vagy-e vagy nem, és akiről azt sem tudom, szeretném-e, hogy legyél; hogy akarom-e, hogy felkavarj, hogy akarok-e idomulni és alakulni és megnyílni és megbízni valakiben; hogy akarok-e más természetes közeget saját magamon kívül; hogy akarok-e mástól lakáskulcsot és szeretleket és akarok-e egy kezet, amibe talán illik az enyém.
Ha bújócskázunk, nem tudom, akarom-e, hogy megtalálj.
A szívem mögé bújtam.
2016.
_____________________________________________________________________________________________
Az @ykonszept fül alatt a tervező, Meyer Eszter-Virág 2006-2017. között írt blogjának archív szépirodalmi művei olvashatók – ezek adták a későbbiekben az Y Konszept és az Y Konszept Signature darabok szövegeit.
Az archív, szerkesztetlen írások gyűjteménye folyamatosan frissül – megosztásukkal a cél a textilre vitt élettörténet hátterének megismertetése veletek.