loader image

NYOLC PERC / 2014.

Őrület – gondolta a buszsofőr, miközben a megállóban várt -, őrület, hogy minden reggel erre a lányra várok.Már megint hogy néz ki. Kócos a haja, és hogyan tartja a táskáját rohanás közben.Egyáltalán, mi lehet abban a táskában? Mit tud egy nő belezsúfolni egy...

A MINDENKI MÉHE / 2017.

 Te Erzsi, azért jól felszedtél mostanában, végre terhes vagy? Nem-e? Miért nem?Hogyhogy nem akarod? Jaj, Erzsikém, ne aggódj te emiatt, úgyis megváltozik majd a döntésed.Ja, hogy ezt te elhatároztad. Értem én. Mint anno, amikor vegetarijánus akartál lenni,...

AKIÉRT NEM SZÓL A HARANG / 2018.

  Tegnap végighúztam az ujjam Melindánál a zongorán – megnéztem, felgyűlik-e az ujjbegyemen a por, mint ahogyan a sivatag homokja nyugszik jótékonyan a rég elfeledett fáraók felett. A zongoráról eszembe jutott a tiéd; az összes Chopin, amit valaha játszottál...

A DANAIDA / 2019.

  Ördöglakat vagyok én, a saját magam ördöglakatja. Nem tudom kinyitni mindazt, ami bennem van; a zenéket, a könyveket, a rajzokat, mindazt, aminek te a zárját valahogyan megtaláltad bennem; mindazt, amit úgy érzem, csak melletted lehet észrevenni, különben mélyen...

FÖLDSZINT / 2017.

Maguk zuhanyoznak mindig felettem? Vegyenek egy gumiszőnyeget, kérem, a zománckádjukba, minden tusolásukat hallom.   Tudod, Eszterke, én úgy szeretem az operát… mindig mentünk hangversenyekre. Tudod, én azóta már, mióta egyedül vagyok, nem tudok úgy ülni...

AZÁLEÁK / 2016.

  Fodrozódott a napsugár a Bródy Sándor utcán, belekapaszkodott a péntekbe, a májusba, a Gutenberg téren játszó gyerekek zsivajába, a morcos virágárus élettől ráncos kezébe, aki az azáleákat rendezgette.  Ma már egyre kevesebben vesznek azáleát is, gondolta...